2020. február 7.
9.
2018/11 Firenze az olasz reneszánsz fellegvára, óriás ékszerdoboz, évszázadok művészetének és kultúrájának őrzője – talán több magyarázat nem is szükséges, hogy megértsük, miért választják olyan sokan úticéljuknak évről évre az Arno két partján elterülő várost.
Az átlagos turista, miután előzőleg fellapozott egy útikönyvet vagy elolvasott néhány cikket; fehér kalapban, fényképezőgéppel és részletes térképpel felszerelkezve nekivág a városnak, hogy sorra vegye azokat a nevezetességeket, melyek nevei már ismerősen csengenek a fülében: a Ponte Vecchio, a Medici– és a Pitti-palota, a Cattedrale Santa Maria del Fiore (vagyis a Dóm), a Santa Maria Novella templom, Dante háza, a Palazzo Vecchio és a Dávid-szobor; majd órákat áll sorba, hogy bejusson a világ egyik legszebb múzeumába, az Uffizi-képtárba.
És a városnéző roham közepette nem is sejti, milyen titkok, hátborzongató vagy épp lenyűgöző legendák bújnak meg a káprázatos homlokzatok, rejtett zugok mögött, ősi paloták ablakaiban vagy a fejünk felett. Mondhatni a világ szeme elé rejtve.
1. A Vasari-freskó rejtett üzenete
Vasari freskója
Dan Brown rajongói számára ismerős lehet a történet. Az világhírű festő, Leonardo da Vinci 1503 táján, a Medici család megrendelésére kezdett bele Az anghiari csata (La battaglia di Anghiari) című freskója megalkotásába a Palazzo Vecchio tanácstermében, az Ötvenek Termében. A falfestmény azonban soha nem készült el teljesen (egyes elméletek szerint azért, mert da Vinci kísérleti freskótechnikája csődöt mondott). Mintegy hatvan évvel később a Medici család főépítésze, Giorgio Vasari kapta feladatul a terem felújítását, mikor is Vasari a korábbi dekoráció helyén egy teljesen új freskót készített.
Ám vannak, akik úgy hiszik: a Leonardót mélyen tisztelő Vasari, hogy ne tegye tönkre a mester munkáját, egy kis hézagot hagyva új falat épített, és erre a felületre festett. Vasari freskója mögött tehát elképzelhető, hogy rejtőzik egy másik kép, egy, a korunk számára már csak vázlatokról ismert Leonardo-mestermű. Az elméletet friss kutatások mellett alátámaszthatja egy rejtett üzenet is. Ha igazán figyelmesek vagyunk, Vasari képén egy zöld zászlóra festve azt olvashatjuk: CERCA TROVA. Magyarul: AKI KERES, AZ TALÁL!
2. Az elveszett amfiteátrum
A római Florentia mai képe felülről
Firenze története egészen a római korba nyúlik vissza. A város neve latinul Florentia, ami magyarul annyit tesz: Virágzó. Ugyan az évszázadok során a város képe rengeteget változott, bizonyos vonások mégis őrzik a Római Birodalom emlékét. Az Arno folyótól északra fekvő terület a város legősibb része. A középkori belváros térképét böngészve szembetűnő, hogy az utcák (római szokás szerint) nem párhuzamosan futnak, hanem sugaras elrendezésűek. Az egykori római fórum helyén ma a Piazza della Repubblica áll. A Via delle Terme (Fürdők útja) neve is ezt a kort idézi vissza.
Különös azonban, hogy sok ókori várossal ellentétben itt sehol sem találjuk az Amfiteátrumot. Közismert, hogy a római polgárok életének fontos színhelye volt a cirkusz. Ha egy kicsit figyelmesek vagyunk, rálelünk a titok nyitjára: az amfiteátrum a városban sétálva észrevehetetlen, ám ha felülről nézzük, hirtelen megpillantjuk. Ott van ma is, ahol az ókorban. Csak teljesen beépítették!
3. A rejtélyes bikafej
A bikafej a Dóm oldalában
A Dóm oldalában, egy oszlop tetején észrevehetünk egy apró bikafejet. Azt beszélik, hogy a Katedrális építésén dolgozott egy ácsmester, aki szerelmi viszonyba keveredett egy közeli pékség tulajdonosának feleségével. A hölgy férje, mikor tudomására jutott az eset, az Egyházi Ítélőszékhez fordult, így a szeretők viszonya véget ért. Az ácsmester azonban bosszúból elhelyezte a kis szobrot a dóm oldalában, hogy a megcsalt férj minden nap láthassa a bikát, és így minden nap eszébe jusson: őt bizony felszarvazták.
Még nincs vége! Cikksorozatunk 2. része itt található.
