2020. február 7.
16.
2019/04 Úti cél: Szardínia
Olaszországtól 200 kilométerre nyugatra megtörnek a Földközi-tenger hullámai egy napsütötte földtömegen. Meredek sziklafalak szelídülnek lankákká, majd homokos partokká. Mediterrán városkák napszítta falai hívogatják az utazót, hogy megpihenjen bennük, kávézóik ernyőinek árnyékában. Rajtuk túltekintve, a sziget belseje felé hegyek magasodnak, erdőkkel ölelve, kanyonjaikban az írás előtti civilizációk emlékeivel. Kristálytiszta víz kagylójába zárt gyöngyszem, Szardínia.
Olaszország harmadik legnagyobb, speciális autonómiával ellátott régióját évente turisták milliói keresik fel. Mind a homokos, mind a sziklás tengerpartok szerelmesei megtalálják a lehetőséget, hogy a napfényben sütkérezve pihenjék ki egy zsúfolt év fáradalmait. A sziget forró nyarait az alacsony páratartalom és gyakori szelek teszik kellemessé. Hála az alacsony éves csapadék mennyiségnek (500mm), jó eséllyel tiszta lesz az égbolt nyári kiruccanásunkon.
Ha az úszástól megéheznénk, belekóstolhatunk Szardínia ízeibe. Konyhája, habár jellegzetesen olasz, sokat merít a sziget belselyére jellemző pásztor hagyományokból. Az olyan nyárson sült húsok mellé, mint a bárány vagy a malac remekül társul a “pane carasau” nevű helyi laposkenyér, melyet a pásztorok könnyedén magukkal tudtak vinni a legelőkre. Ha valami könnyebre vágynánk próbáljuk ki a “pecorino sardo”-t az eredet védett juhsajt érett és fiatal változatban is elérhető.
Ha egy kis változatosságra vágynánk, a sziget belseje remek lehetőségeket kínál a túrázás szerelmeseinek. Több, kilométernél magasabb hegy is található itt, a sziget legmagasabb pontja a Punta La Marmora (1834 m). A környéken túrázva könnyen szembetalálhatjuk magunkat a bronzkori népek által épített menhírekkel és őrtornyokkal. A sziget egész területén felfedezhetjük a római kori épületek maradványait.
