A hajózás volt az életük – A vikingekről

Létezett valaha egy legendás tengeri nép. Hány regény, festmény és film állít emléket ennek a múlt ködébe vesző, különös skandináv népségnek. Mítoszok, legendák lengik körül különös életformájukról, szenvedélyükről szóló történeteiket. Úgy ismerjük őket: a vikingek.

E hatalmas erejű, különös nép neve is fő életformájukat idézi. A viking szó eredendően nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász krónikában található, mint wicingas, mely kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.

A híres osebergi hajó

Winston Churchill egyszer állítólag azt mondta: A vikingek lelke benne van a hajóikban. És ez sok szempontból találó. A vikingek spirituális jelentőséget is tulajdonítottak hajóiknak, templomoknak tekintették őket. Vezetőiket ún. hajósírokba temették, vagyis az elhunytat hajójával együtt helyezték örök nyugalomra. A hajók orra félelmetes sárkányfejben, vagy csigavonalban végződött. Ennek is vallási okai voltak: úgy vélték, ezzel távol tarthatják a rossz szellemeket. A névadás terén is igyekeztek olyan neveket kiválasztani, amely a faragott hajóorra utalnak.

A hajókat vitorlákkal és evezőkkel egyaránt hajtották. A viking hajók zsenialitása abban rejlett, hogy  ezt a két módszert ötvözni tudták. A hajótőke feltalálásával erősebbé, biztonságosabbá és mozgékonyabbá tették a hajótestet. Így tudtak akár a nyílt tengeren is hajózni, de az evezők segítségével a kanyargós folyókon való haladás sem okozott gondot.

Igazi hajós nép volt az övék. A tengeri közlekedés Skandinávia földrajzi helyzetéből adódóan, már a bronzkorban jelentős szerepet játszott. A 8. és a 11. század között ők uralták a tengereket, rettegésben tartották egész Nyugat- és Dél-Európát, meghódították Anglia és Írország nagy részét, Normandiát. Felfedezték és benépesítették Izlandot és Grönlandot, ahol több száz évig álltak településeik.

Rekonstrukció