2020. február 7.
3.
2019/01 Tegye fel a kezét az, aki gyerekkorában soha nem dühítette azzal szüleit, hogy a karácsonyfára akasztott szaloncukrokat kiette a csomagolásukból, aztán visszazárta a papírt, mintha semmi sem történt volna. Senki? Érthető. Felhőtlen éveink e kis rosszasága mindenkiben máig él, és ha időközben mi magunk váltunk szülőkké, azon kaphatjuk magunkat, hogy csupán azért neheztelünk csemetéinkre ilyenkor, egyáltalán azért vesszük észre kis trükkjüket, mert magunk is pontosan erre készültünk volna.
Az ünnepek már elmúltak, de aki jól bevásárolt még karácsony előtt, annak talán még mindig van egy kis tartalék a magyarok egyik kedvenc karácsonyi édességéből. Az ízig-vérig magyarnak, hungarikumnak mondható kis töltött csokoládéknak, nem is gondolnánk, de egy francia édesség az őse.
A fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból készült (és készül ma is) felfőzéssel, a franciák a 14. században kezdték el készíteni. Később német bevándorló édességiparosok lesték el a receptet, ami az ő közvetítésükkel jutott el hazánkba a 19. század elején, így vált hamar népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is.
A francia Papillote (a szó egyébként eredetileg hajcsavaró papírt jelent) nevű fondant-cukorka ezüstpapír csomagolásába, akárcsak manapság az olasz Baci csokoládébonbonokba, kis cédulákat rejtettek, melyeken elmés mondások szerepeltek.
Papillote
A 19. század végén, Stühmer Frigyes (igen, ez az a Stühmer) első magyar gőzüzemű csokoládégyárában működni kezdtek a fondantkészítő gépek. Elsődleges megrendelőjük a méltán híres Gerbeaud cukrászda volt, tőlük jutott el a pesti polgársághoz az egyre népszerűbb édesség. A magyar név egyébként nem túl meglepő módon német tükörfordítás eredménye: a salonzuckerlből ered. Bár a kezdetben kézzel gyártott kis bonbonokat már gépek készítették minden nagyobb, előkelő cukrászat műhelyében, a csomagolást és a sztaniol papírból készült végeinek rojtozását meglepően sokáig kézzel végezték, ám az úgynevezett ricselőgépek végül ezt a munkát is átvállalták.
A magyarok szaloncukor iránti rajongása ma is töretlen. Statisztikai adatok szerint átlagosan 1 kg szaloncukor kerül az ünnepek előtt egy hazai háztartásba. A teljes vásárlási átlagot figyelembe véve pedig azt mondhatjuk, évente körülbelül 6 milliárd forint értékben költünk imádott cukorkáinkra országosan. Íme egy hagyomány, amely úgy tűnik, örök.
