A Góralok mesevilága

Különböző kalandfilmek gyakori eleme, hogy az aktuális kincskereső hőseik a nagyvilág behatásaitól szinte teljesen elzártan élő, különös, egzotikusan csengő nevű népcsoportra bukkannak, ahol ismeretlen nyelven élik évszázadok óta változatlan életüket a békés helyiek. Vajon a fantázia szülte ezeket, vagy valóban létezik ilyen?

Képzeljük magunkat a forgatókönyvíró helyébe, aki dolgozószobájának süppedős bőrfoteljében hátradőlve, ölében gyűrött jegyzetfüzettel, a számtalanszor használt (és ugyanennyiszer bevált) séma alapján kiötli e különös népség nevét. Mondjuk… Góralok. Remek. Különösen, varázslatosan, természetesen cseng. Aztán halad tovább. A városuk neve legyen: Zakopane. A település legyen valahol a hegyekben, mondjuk a Magas-Tátrában – záporoznak a gondolatai –, ahol a helyiek sajátos, fa gerendákból épült házakban élnek. Kultúrájuk leginkább a Balkán; a különös, keleti népek (mint a magyarok, lengyelek – gondolja -művelt külföldi író barátunk) ötvözete. Na, egész jól haladunk.

Az igazság azonban az, kedves Olvasó, hogy író barátunk neve: Élet. Ugyanis Zakopane tényleg létezik, és e városban és környékén, az úgynevezett Podhale (Tátra-hegyalja) falvaiban élő góralok szintén.

A góral nyelv

A góral kultúra egyik legerősebben élő eleme a nyelv. Pontosabban egy tájszólás, melynek szavait sűrűn keverik bele a lengyel nyelvű táralgásokba is. Olyannyira, hogy még egy lengyel anyanyelvű hallgató is igencsak nehezen érti meg őket. Dalaikban elevenen él e nyelv, bárki meghallgathatja őket a legtöbb étteremben, általában este 7 óra után. A magyar utazó, ha figyelmesen fülel, hazánk népdalainak egy-egy darabját is felfedezheti köztük, persze eltérő szöveggel.

Egy hangulatos étterem Zakopanéban
Fotó: OurPoland

A góral viselet

Népviseletükkel máig gyakran találkozhat az odalátogató. Természetesen ma már csupán különleges alkalmakkor öltöznek hagyományos ruhákba a helyiek, ám a turizmusban dolgozók – pincérnők, kocsisok minden nap viselik őket. Ugyan, ahogy hazánkban is, a viselet falunként eltérő, mégis különleges egységet alkot, és itt sem kell meglepődni, ha kísértetiesen felidézik a erdélyi népek hagyományos ruházatát.

Hagyományos góral viselet

A góral építészet

Az 1890-es években egy ide költöző színházi díszlettervező, bizonyos Stanisław Witkiewicz olyan épületeket tervezett, amelyek díszítésénél a régi, helyi népművészetben gyökerező motívumvilágot használta fel, szecessziós díszítő elemekkel kombinálva. Szinte azonnal nagyon népszerűek lettek látványtervei, bár leginkább panziók és szakrális épületek tervezéséhez kérték fel.

Mind a hagyományos, mind a későbbi góral házak építőanyaga szinte kizárólag a fa, a tetőket is fazsindely fedi. Emeletes házakat Witkiewicz korától kezdtek építeni, és azt beszélik, a helyiek először összvont szemöldökkel figyelték, hogy minek egy házra még egy házat építeni.

A Koliba villa
Fotó: Ejdzej

Zakopane és a környékbeli falvak (Poronin, Murzasichle, Zawoja) évente milliószámra vonzzák a turistákat. Érthető módon. Kit a helyi kultúra vonzz ide, kit a környező táj lenyűgöző szépsége. És ki tudja, talán egyesek azért utaznak ide, hogy egy kicsit ők is hősei lehessenek annak a bizonyos, Élet-írta kalandfilmnek.